|
A
kezdeti próbálkozások után, a koordináció hat-nyolc hónapos
korban már semmi gondot nem jelent. Akkor és olyan hosszan
szopja ujjacskáját a kicsi, ahogyan csak akarja. Ebben az időben
a fogzás is intenzíven beindul, ezért ez is
indokolhatja, ha ilyenkor gyakran lóg az ujja a szájában
vagy harapdálja az öklét. Régi babona, hogy az ujjszopástól
a fognövekedés szabálytalanul fejlődik. Az ujjszopás,
csak akkor befolyásolhatja a fogak szabálytalan növekedését,
ha azok már eleve rossz irányba kezdenek nőni, erősítve ezt
a folyamatot.
Egyéves kor körül a kicsi figyelmét egyre jobban leköti
környezete alapos megismerése, amihez kénytelen eszközként
a kezét is használni. Így radikálisan csökken az ujjszopás,
hiszen mindkét kezével fontosabb tennivalója van. Ez az idő
az értelmi és érzelmi fejlődés szempontjából igen
jelentős. Stresszhelyzetekben vagy ha álmos, továbbra is
azonnal megtalálja persze az ujját, és ez akár ötéves
korig is eltarthat. Egyszóval egyáltalán nem kell megijedni,
ha a gyermek saját maga megnyugtatására az ujjszopást
választja. Ha azonban ez rendszeresé válik, és minden olyan
helyzetben az ujját találja meg, amikor vigaszra vágyik,
vagy ezzel védekezik a külvilág kellemetlen hatásai
ellen, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
Keressük
meg a sírás okát!
Az áruházak széles kínálatában ma már megtalálhatók a legmodernebb,
a baba korához és igényeihez leginkább alkalmazkodó
cumik. Ezek használata nem indokolja a fogak vagy a beszéd
fejlődési rendellenességeinek kialakulását. Fontos azonban
a mértéktartást szem előtt tartani, ha valaki (illetve
kicsinye) a cumi mellett dönt. Könnyen szokásává válhat
a szülőknek, hogy a cumit gyógyírként használják
minden sírásnál. Hiszen a cumival valóban egyszerűen
le lehet szerelni a picit, és az esetek többségében
a keserves sírás egy pillanat alatt megszűnik.
Kétségtelenül nehéz feladatnak tűnik a sírás igazi
okának felkutatása, különösen a kezdeti időkben, mégis
arra biztatok mindenkit, hogy mindenképpen próbálja meg.
Sokaknak ismerős a helyzet, amikor nagyobbacska gyermekük
éktelen sírásba kezd metrón, közértben, patikában és
mindenütt, ahol ez a legkínosabban, s úgy érezzük,
hogy mindenki minket néz, sőt, még a vásárlást, ügyintézést
sem tudjuk befejezni. Nem könnyű a szemrehányó pillantások
kereszttüzében gyorsan megoldani a problémát, és a keservesen
síró csecsemőből mosolygós édes kisbabát varázsolni, aki
senkit nem zavar. Pedig ilyenkor kell odafigyelni a "szirénázásra",
megtalálni a sírás igazi okát, és lekötni valamivel a kicsi
figyelmét.
A csecsemő, majd később a kisgyermek intellektuális és
értelmi fejlődéséhez fontos elem a környezet külső
ingereire történő reagálás. Ezért javaslom inkább, hogy
előbb próbáljuk meg a kicsi figyelmét másra terelni.
Ha minden ötletünkből kifogytunk, akkor hívjuk segítségül
a cumit.
Stephenson M. Eszter cikke alapján (Baba Magazin)
|
