Breaking News
Home / Az első év / A tizenkettedik hónap

A tizenkettedik hónap

Ha gyermekünk még nem is jár, de a legjobb úton tart afelé, hogy az első év végére önállóan lépegessen. Képes magától felállni és a bútorokba kapaszkodva “közlekedni”. Bizonyosan túl van már a kúszás-mászáson, és nemsokára tekintélyes sebességgel mozog majd körülöttünk. Képes lesz hosszú ideig megülni a fenekén, és fekvő testhelyzetből bármikor fel tud ülni. A kisgyermek szorítása is sokat fejlődött; most már képes a hüvelykujja és az ujja hegyével megfogni a legparányibb tárgyakat. Szándékosan dobja le játékait, és élvezi, ahogy azok a szeme láttára esnek le. Ha egy játék kívül kerül a látómezején, keresni kezdi. Mindkét kezével szorongatja játékait, ugyanakkor kezdi megmutatni, melyik kezét használja szívesebben. Ha fel akarja hívni valamire a figyelmünket, előszeretettel mutogat. Kíváncsi és fel akar fedezni magának mindent, ezért ilyenkor kiemelten fontos, mennyire biztonságos otthonunk. Ez természetesen nem jelent egyet azzal, hogy olyan mértékig korlátozzuk gyermekünket, ami már csalódást okoz neki. Törekedjünk a kompromisszumra – egyes fiókokat zárjunk el, másokat hagyjunk nyitva. Odakint gyermekünk fáradhatatlanul figyeli az embereket, állatokat, autókat.

Jó hatméteres távolságból képes felismerni az ismerős személyeket vagy állatokat, és nagy lelkesedéssel üdvözli is őket. Felfigyel, ha hallja a saját nevét, és más szavakat is megért, például családtagjainak a nevét. Képes végrehajtani egyszerűbb utasításokat, és kisebb feladatokra már meg is kérhetjük. Elképzelhető, hogy fürdetés vagy öltöztetés közben kérésre kinyújtja a karját vagy a lábát. Sokat gügyörészik magában és a társaságunkban, egyre több érthető szótagot beépítve mondanivalójába, és ha még nem is mondta ki az első értelmes szavat, nemsokára erre is sor kerül.

Étkezési szokások

Gyermekünk immár részt vesz a családi étkezéseken és nagy valószínűséggel ugyan azt fogyasztja szétpasszírozott formában, amit mi magunk is. Még mindig túl kicsi a fűszeres ételekhez, ezért vegyük ki az adagját, mielőbb a sót, borsot és egyéb fűszereket az ételhez adnánk. Szívesen fogyaszt kézbe adható ételeket, és a kanál használatával előszeretettel utánozza a többieket is. Még nem könnyű neki az ételt a kanálra, majd a szájába juttatnia, ezért néhány kísérlet után valószínűleg visszatér majd az ujjaihoz. Most már képes egymaga inni a csőrös pohárból, és kis segítséggel egy közönséges pohárból is. A kisgyermek talán vonakodik feladni a cumisüvegét, mert érzelmi biztonságot merít belőle, ám ennek ellenére egyéves kor után ne engedjük üvegből inni a gyermeket, mert az káros hatást gyakorolhat a fogaira. Ha úgy érezzük, gyermekünk még nem érett az elválasztásra, próbájuk korlátozni az üveges táplálás gyakoriságát. Ösztönözzük arra, hogy az étkezések során inkább csőrös pohárból igyon és üveget csak az étkezések között, illetve lefekvéskor adjunk neki. Napközben a cumisüveget vízzel töltsük fel, ami jelentősen csökkenteni fogja a gyermek kötődését. Ragaszkodjunk hozzá, hogy csak az ölünkben ülve igyon, és ha le akar szállni, vegyük el tőle az üveget. Ne engedjük, hogy magával vigye a cumisüvegét az ágyba, vagy azzal sétálgasson. Ha betartjuk ezeket a szabályokat, elejét vehetjük annak, hogy gyermekünk az üveggel károsítsa fogait.
A kisgyermeknek ebben a korban már 4-5 foga van, és nekünk rendszeresen gondoskodnunk kell ezek tisztán tartásáról egészen attól a pillanattól kezdve, hogy az első megjelenik.

A gyermekünk és mások

Bármilyen magabiztos és barátságos is gyermekünk, még mindig óvakodik az idegenektől, és visszahúzódó a társaságukban. Ez bizonyos esetekben örökletes jellemvonás, mely származhat tőlünk vagy partnerünktől, akkor is, ha mi magunk ennek nem adjuk semmiféle jelét. A félénkségen lehet segíteni, de aligha lehetséges teljesen felszámolni. Ha azzal támogatjuk meg gyermekünk ingatag önbizalmát, hogy sokat dicsérjük és bátorítjuk, akkor idővel kevésbé fog feszengeni mások társaságában. Persze könnyen előfordulhat, hogy amit mi túlzott félénkségnek tartunk, voltaképpen a barátkozási kedv természetes hiánya. Ebben a korban gyermekünk még nem készült fel rá, hogy barátságokat kössön és erre valószínűleg egészen hároméves koráig várnunk kell. A társas elfoglaltság csúcsa ekkoriban még a párhuzamos játék, amikor két egymás mellett ülő gyermek zavartalanul eljátszik magában. Ne próbáljuk erőltetni, hogy gyermekünk játsszon a többiekkel, így csak azt érhetjük el, hogy teljesen visszahúzódik minden társas elfoglaltságtól. Ne is számítsunk rá, hogy gyermekünk egyévesen megosztja a játékait másokkal. Most még semmi más nem számít neki, csak a saját szükségletei és vágyai. A többi gyermeket tárgyként, és nem emberként érzékeli.

About admin

Érdekelhet

A tizenegyedik hónap

Sok gyermek tizenegy hónapos kora körül mondja ki az első szavát – bár előfordulhat, hogy …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.