|
|
|
|
 |
|
 |
|
|
|
Rendkívüli
helyzetek
Ha a baba beteg, éppen az
anyatej az, ami segíti a gyógyulást, erősíti a
szervezetet, az anya közelsége pedig olyan érzelmi
támaszt biztosít, amely lehetővé teszi, hogy a
kicsi test minden energiáját a felépülésre
fordítsa.
Rengeteg immunanyagot,
vagyis természetes védelmet, ugyanakkor könnyen
feldolgozható, tökéletes táplálékot jelent az
anyatej. Több vizsgálat kimutatta, hogy az anya
testközelségében rövidebb a gyógyuláshoz szükséges
idő, a baba oxigénellátottsága javul, gyarapodása
pedig nagyságrendekkel jobb, mint az édesanyától
elkülönítve, inkubátorban gondozott kisbabáké. Az
anya és a baba együttes elhelyezése, a szoptatás
lehetőségének biztosítása nem pusztán divatos
szeszély! A szoptatás elviselhetőbbé teszi baba
számára a mozgáskorlátozást (például infúzió
esetén), a fájdalmas vizsgálatokat és
beavatkozásokat.
|
|

|
Pofon az élettől
Amikor a szülők megtudják, hogy sérült vagy beteg a
kisbaba, mély lelki válságba zuhannak, nehezen
tudják megosztani érzéseiket másokkal. Sokat segít,
ha az egészségügyi dolgozók vagy a közeli barátok
közt van valaki, akiben tökéletesen megbíznak, és
aki előtt feltárhatják érzéseiket. Könnyen
előfordulhat, hogy éppen ilyenkor hangzanak el olyan
megjegyzések, amelyek az anyát eltántorítják a
szoptatástól: „Nincs elég bajod, még a szoptatással
(fejéssel) is kínlódsz?!” Pedig éppen maga a
szoptatás segíthet át a válságon! Lehetőséget teremt
a közvetlen testi kapcsolatra, a kisbaba
elfogadására, a kötődés kialakulására – a „hibák”
ellenére is. Ez a kapcsolat adhat erőt az élet
további megpróbáltatásainak elviseléséhez. Az is
fontos szempont, hogy a szoptatással vagy fejéssel
járó munka csökkenti a tehetetlenség érzését, hiszen
így ő maga is tevékenyen hozzájárul a baba
gyógyulásához, állapotának javításához. |
|
Szükség lehet arra, hogy
rokonoktól, barátoktól is segítséget kérjen a
család. Amikor egy beteg csecsemőre kell
összpontosítani, minden más háttérbe szorul, a
háztartás, a többi családtag, a munka. Nagyon
fontos, hogy csak megvalósítható célokat tűzzünk
ki, mérjük fel, mi az, ami elsőrendű, és mi az,
ami várhat. Elképzelhető, hogy ebben az
időszakban képtelenség lesz távoli célokra
összpontosítani, de ez nem is baj. Az odaadó, a
mára összpontosító gondosság éppen a távoli
időszakot könnyíti majd meg.
A legfontosabb teendők
Nem ritka, hogy a beteg
baba képtelen hatékonyan szopni. Ebben az
esetben fejéssel kell rábírni a szervezetet,
hogy megfelelő mennyiségű tejet termeljen. Ezt a
szülés utáni naptól kezdve napi hat-nyolc
fejéssel érhetjük el. A legjobb kétszívófejes
elektromos mellszívót használni. Jó, ha az anya
képes többet fejni a szükségesnél, hiszen így a
tápanyagokban dúsabb hátsó tejből többet tudnak
adni a beteg kisbabának. Azért is hasznos a
túlkínálat, mert ha „dől a tej”, a gyengébben
szopó baba is könnyen nagyobb mennyiséghez jut
az anyamellből. Úgy fokozhatjuk a tejtermelést,
ha minden nap pár perccel több időt szánunk
egy-egy fejésre, amíg el nem érjük a kívánt
mennyiséget (például 100 millilitert
alkalmanként). |
|
|
|
 |
 |
 |
|
|