A második hónap
A csecsemő fejlődése továbbra is gyors ütemben zajlik, és – bár ennek nem vagyunk tudatában – gyermekünk máris próbál beszélni hozzánk egy sor magánhangzó és torokhang útján. Kezdetben nem tűnik fel, hogy gyermekünk nekünk szánja ezeket, mert éppoly szívesen gyakorol magában is, mint a társaságunkban. Minden egyes új hang segít a kisbabának felfedezni a torok, a nyelv és a száj együttműködését a hangok kiadása érdekében. Amint a baba elsajátít egy-egy új hangot, kezdjük észrevenni, hogy azt a gyakorlatban is felhasználja.
Sírás
Gyermekünk most már hosszabb időszakokat ébren tölt az etetések között, és esténként is elevenebb, viszont jó esélyünk van rá, hogy az ébrenlét óráit leginkább sírásra fordítja. Persze nincs két egyforma baba, és bízzunk abban, hogy a miénk talán áldott természet. Az átlag csecsemő napjában két-három órát sírással tölt el, és ez idő túlnyomó része estére esik. A jelenséget gyakorta kapcsolják össze a hasgörccsel vagy kólikával – a gyomor, illetve a has görcsös fájdalmával, melynek hatására a gyermek felhúzza lábait és torkaszakadtából bömböl -, holott valójában senki sem tudja, mi a kólika. Ha előadódik, a kólika a szülést követő három hétben kezdődik, három hónapig, vagy még tovább eltart, és nincs rá megbízható terápia.
Azonban nem mindig a hasgörcs az oka a sírásnak; sok baba minden látható ok nélkül is képes sírva fakadni. Ha ez történik, próbáljuk megnyugtatni gyermekünket ringatással, szoptatással vagy elvonva figyelmét kedvenc játékával. Néhány percnél tovább ne hagyjuk magában sírni, hiszen ebben a korban a sírás annak az eszköze, hogy tudassa velünk, nyomorúságosan érzi magát és szüksége van ránk.
[ads1]
Fejlődés
A kisbaba fokozatosan átveszi az irányítást a teste felett. Amikor hasra tesszük, képes felemelni a fejét, hogy orrával és szájával szabadon lélegezhessen. Ha felültetjük, a baba akár egy percig is képes megtartani a fejét, és ha megérintjük a kezét egy csörgővel, utána fog kapni. Ez a tanulás első fontos állomása.
Azok a korhatárok, amikor a fejlődés addigi ütemét orvosilag is felmérik, változhatnak az egyes egészségügyi rendszerek és a gyermek egyedi igényeinek függvényében. Általánosságban elmondható, hogy gyermekünk kezdeti fejlődését valamikor a hatodik és nyolcadik hét környékén bizonyosan ellenőriztetnünk kell. Ezek a vizsgálatok azt célozzák, hogy kiszűrhetők idejekorán legyenek azok a betegségek és rendellenességek, melyek hatást gyakorolhatnak akár gyermekünk későbbi életére is.
A korai ellenőrzések során lemérik a baba testsúlyát, hosszát, fejének kerületét, és lejegyzik a változás mértékét a szülésnél mért adatokhoz viszonyítva. Megtudakolják tőlünk babánk táplálkozási és alvási szokásait. Először az általános testi fejlődést mérik fel, majd az orvos több vizsgálatot végez, hogy kiértékelje a baba fejének , kezének mozgását, a látást, a hallást és a szociális készségeket.