Ez a tanulmány a Dr. Eduard Estivill és Sylvia de Béjar szerzőpáros nevével fémjelzett Aludj jól, gyermekem! című könyvből készült. Sok szülőnek kell hosszabb-rövidebb ideig szembenéznie azzal a problémával, hogy gyermeke sír a kiságya puszta látványától is vagy nem jól alszik. Íme egy egyszerű módszer, amelynek segítségével egyszer s mindenkorra megtaníthatjuk gyermekünket aludni. A cikk természetesen a teljesség igénye nélkül készült, ezért mindenkinek ajánlom a könyvet, amely nem “orvosi szaknyelven” íródott, így nagyon olvasmányosan sajátíthatjuk el az alvásra tanítás minden fortélyát.
Dr. Eduard Estivill a gyermekkori alvászavarok legnagyobb spanyolországi terapeutája szerint az 5 éven aluli gyermekek több, mint 35%-a álmatlanságban szenved, azaz lefekvési cirkuszt csinál és/vagy az éjszaka folyamán többször felébred.
egyértelműek: a gyerekek ingerlékenyek és bizonytalanok lesznek, ami hosszabb távon kihat kapcsolatteremtési képességeikre és tanulmányi eredményükre; a szülők kimerültségét és ingerlékenységét pedig házaséletük szenvedi meg. Dr. Eduard Estivill módszere tudományos kritériumok alapján került kidolgozásra, egyszerű, könnyen elsajátítható, és az esetek 96%-ában bevált.
Nem alszik a gyerek, és mi sem (A kialvatlanság káros hatásairól)
Amikor egy kis jövevény érkezik a családba, minden a feje tetejére áll. A szülők kimerülten tántorognak, de azzal biztatják magukat, ez csak néhány hétig lesz így. S aztán jön a csalódás, amikor gyermekük a néhány hét letelte után is ugyanúgy ordít, mint addig. A kétségbeesett szülők pedig mindent megtesznek, hogy a gyerek aludjon: etetik, itatják, rázzák, dudolásznak neki, babakocsiban tologatják stb. És úgy tűnik, a probléma megoldódott. Átmenetileg. A gyerek ugyanis egy óra múlva újra rázendít. “Mi a baj? Mit csinálunk rosszul?” – teszik fel a kérdést értetlenkedő arccal egymásnak a szülők.
Sírásra okot könnyen találhatunk: először a kólikára fogjuk, majd arra, hogy jön a gyerek foga, vagy biztosan beilleszkedési problémái vannak a bölcsődében illetve az óvodában. És ekkor érkezik a “felmentő” sereg: nagyszülők, rokonok, szomszédok jótanácsai: “Adjatok gyógyteát a gyereknek! Hagyjátok sírni, előbb-utóbb úgyis álomba sírja magát! Hallgattassatok vele klasszikus zenét!” A szegény szülők persze mindenféle sületlenségeket meghallgatnak, és mindent meg is próbálnak, csakhogy bekövetkezzen a várva várt csoda. De a csoda csak nem történik meg. A gyerek továbbra sem alszik, mint ahogy a szülők sem. A nem alvás okát pedig nem a kólikában, nem a szomjúságban, és nem is az éhségben kell keresni. Egy egészen egyszerű dologról van szó: A gyerek még nem tanult meg aludni!
Ha tehát tudatában vagyunk annak, hogy az alvás tanult szokás, és hogy a gyerekek ezt is a szüleiktől tanulják, így tőlünk függ, hogy a gyermekünk megtanuljon rendesen aludni.
Nekünk, felnőtteknek olyan biológiai ritmusunk van, amely kb. 24 óránként ismétlődik, és amely szabályozza szervezetünk működését. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, ennek a ciklusnak szabályosnak kell lennie. Az újszülöttek esetében ez a ciklus 3-4 órás, azaz ennyi ideig tart az ébredés – tisztába tevés – szoptatás – elalvás ciklusa. A csecsemők 3-4 hónapos korukban kezdenek változtatni a biológiai ritmusukon, és egyre jobban hozzáigazodnak a felnőttek 24 órás ritmusához.
Az alvást egy sor külső tényezővel kell összekapcsolnunk, és a kisgyerek tanulási ideje alatt ezeket a tényezőket se kicserélnünk, se kiiktatnunk nem szabad. Éjszakánként mindnyájan többször is felébredünk egy rövid időre, ekkor győződünk meg róla, hogy a környezetünkben nem történt változás, ha kell betakarózunk, és általában ilyenkor fordulunk meg. Ezekre a felébredésekre másnap nem szoktunk emlékezni, kivéve ha valamilyen oknál fogva tovább tartottak a szokásostól. Egy kisgyerek egyetlen éjszaka folyamán ötször-nyolcszor felébred. Ilyenkor reméli, hogy a körülmények ugyanolyanok, mint mikor elaludt, és amelyek között biztonságban érezte magát. Vagyis, ha az elalváshoz azt asszociálta, hogy a babakocsijában tologatják, akkor azt reméli, hogy még mindig ez történik vele; ha szopás közben aludt el, akkor az anyamellet fogja keresni. Ha nem találja azokat a körülményeket, amelyek körülvették őt az elalváskor, felébredve sírni fog, és egészen addig nem tud majd visszaaludni, amíg “vissza nem szerzi” azokat a “külső tényezőket”, amelyeket az elalváshoz asszociált.
Mit nem szabad tennünk gyermekünk elalvása érdekében?
- Babakocsiban tologatni
- Bölcsőben ringatni
- Karban ringatni
- Fogni a kezét
- Énekelni
- Autóban kocsikáztatni
- Simogatni
- Az ágyunkba venni
- Hagyni, hogy a végkimerülésig szaladgáljon
Az összes “külső tényezőnek” van egy közös vonása: az, hogy valakinek a segítsége, vagyis egy felnőtt beavatkozása nélkül nem alkalmazhatók.
Ha az a célunk, hogy gyermekünk átaludja az éjszakát, olyan tényezőkkel kell az alvást összekapcsolnunk, amelyeket aztán nem kell elvonnunk tőle. Vagyis olyanokat, amelyhez nem szükséges egy felnőtt közreműködése. Ez azt is jelenti, hogy semmiképpen ne maradjunk gyermekünk ágya mellett, amíg elalszik, mert felébredve azonnal bennünket fog hiányolni. Nem szabad segítenünk a gyereket abban, hogy el tudjon aludni, illetve nem szabad aktívan szerepet vállalnunk benne. Meg kell tanulnia, hogy egyedül aludjon el, és féléves koráig meg is lehet rá tanítani.
Lassan és türelmesen (Hogyan tanítsuk kezdettől fogva az alvásra?)
Az újszülött
Az újszülött alvásáról tudni kell, hogy annyit alszik, amennyire szüksége van. Ezekben a hetekben az alvás a természetes állapota: egy újszülött átlagosan 16 órát alszik. Ebben az életszakaszban az alvás és az evés szorosan összefügg egymással, mivel a csecsemők többnyire az éhségtől ébrednek fel. Mégsem szabad hitelt adnunk annak a közhiedelemnek, hogy az újszülöttek csak az anyamell vagy a cumisüveg után sírnak. Ha gyermekünket mindig megetetnénk, amikor sír, egy hét alatt összekapcsolná a sírást és az evést, és addig bömbölne, amíg meg nem kapná a porcióját. Ezért mielőtt megetetnénk babánkat, zárjuk ki a sírás többi lehetséges okát: nem fázik-e, nincs-e melege, nem kell-e átpelenkázni. És ha úgy találjuk, hogy minden rendben, s a gyerek még mindig sír, akkor etessük meg.
Bár ekkor még túl korai, hogy babánkat bármiképpen rendszabályozzuk, mégis tanácsos kezdettől fogva segítenünk őt abban, hogy meg tudja különböztetni az ébrenlétet az alvástól. Az alatt a rövid idő alatt, míg fent van, ne hagyjuk az ágyában, vegyük ki, beszélgessünk vele. Ezzel az is elérjük, hogy kisbabánk a kiságyhoz fogja asszociálni az alvást. Ugyanígy segítenünk kell neki abban, hogy meg tudja különböztetni a nappalt az éjszakától. Amikor nappal alszik, ne sötétítsük be a szobáját, és ne teremtsünk mesterséges csendet, mert különben hamarosan még a levegővételünk is zavarni fogja. Babánk hamar hozzászokik a hétköznapos zajokhoz, és bárhol bármilyen körülmények között “elájul”, ahol éppen van. Este viszont sötétben fektessük le. A csecsemőnek az első naptól fogva hozzá kell szoknia, hogy sötétben alszik el, mert később nehéz lesz elérni, hogy a sötétben jól érezze magát és a biztonságérzete is meglegyen. Este persze nagyobb csendnek kell lennie, de akkor se vigyük túlzásba.
A három hónapos baba
A legtöbb gyerek 3-4 hónapos korában kezd átállni a 3-4 órás biológiai ritmusról a 24 órásra, egyre jobban meghosszabbítva az éjszakai alvást. Ha eddig kicsit engedékenyebbek voltunk a kelleténél, ettől a hónaptól kezdve komolyan kell vennünk a feladatunkat, és rá kell szoktatnunk gyermekünket a rendes éjszakai alvásra. Ehhez elsősorban magabiztosnak kell lennünk, mert gyermekünk azonnal megérzi rajtunk a határozatlanságot, másrészt gondoskodnunk kell arról, hogy az elalváshoz egy sor olyan külső tényezőt kapcsoljon, amely egész éjjel vele marad: kiságy, maci, kendő stb.
A probléma megoldásához a legjobb recept, hogy az esti lefekvés előtt olyan eseményeknek kell történniük, amelyek mindennap megismétlődnek. A csecsemő számára ugyanis az ismétlés biztonságot jelent. Általában a fürdéssel kezdődik a dolog, ez választóvonalat jelent a nappal és az éjszaka között. Ha fürdés után még meg kell etetnünk, nem tanácsos ezt a szobájában tennünk, mert az a célunk, hogy el tudja választani az evés szokását az alvás szokásától, s ne legyenek téves asszociációi. Ezután töltsünk el vele 5-10 percet, de ezt se a szobájába, majd vigyük aludni. Köszönjünk el tőle, takargassuk be, s úgy menjünk ki a szobájából, hogy még ne aludjon. Ha az esti szertartás pontosan ismétlődik, a kicsi jókedvűen fogadja majd a lefekvés pillanatát. Az a legvalószínűbb, hogy alvási szokásai egyre jobban a mi alvásunkhoz fog igazodni, és hamarosan átáll a nappal-éjszaka ciklusára.
A féléves baba
A csecsemő féléves korától kezdve általában kevesebbet alszik napközben, éjjel viszont többé-kevésbé hosszan. 7 hónapos korára már be kell, hogy álljon a napi ritmusa. Ha ez mégsem így alakulna, és a gyermek nehezen alszik el, illetve több mint kétszer felébred, elölről kezdeni a szoktatást.
Ha minden jól megy, az még nem jelenti azt, hogy nem kell résen lennünk, mert más veszélyek is vannak, amelyek következtében a gyermek újra rossz alvóvá válhat. 6 és 9 hónapos kora között, ahogy egyre jobban fejlődik már fenn tud maradni, hogy ne maradjon le arról, ami körülötte történik. Így előfordulhat, hogy bármilyen fáradt is, nem tud elaludni. Az a “trükk”, hogy addig fárasszuk, amíg ki nem dől, rosszul sül el: ahhoz, hogy elálmosodjon, előbb le kell csillapodnia, de azzal, hogy fárasztjuk, egyúttal izgalmi állapotba is hozzuk. Ezért ilyenkor kell a legkövetkezetesebben ragaszkodnunk az elalvás előtti szertartáshoz, és ahhoz, hogy a gyerek magától aludjon el. Semmiképpen sem szabad a lefekvés előtti időt meghosszabbítanunk! Gyermekünk ugyanis, akinek megvan a magához való esze, mindent el fog követni, hogy ez az idő örökké tartson. És ahogy nagyobb lesz, s amikor már megtanul beszélni, egyre leleményesebben fogja húzni az időt. Az időhúzást úgy lehet elkerülni, hogy nem csinálunk semmi érdekfeszítőt: ha az a kis idő, amit vele töltünk, nagyon érdekes, nem fogja akarni, hogy véget érjen.
Egyéves korától fogva gyermekünknek még mindig sok alvásra lesz szüksége, de főleg éjjel fog aludni. Általában azok a gyerekek, akik sokat alszanak, továbbra is aluszékonyak lesznek, és fordítva, vagyis ha a gyerekünk eddig nem aludt sokat, ne legyenek illúzióink.
Mi, szülők sokszor abba a hibába esünk, hogy az alvással kapcsolatban irreális követelményeket támasztunk a gyermekünkkel szemben. Ha realisták vagyunk, elfogadjuk, hogy a gyereknek megvannak a maga órái, és a legjobb lesz, ha megtanítjuk rá, hogyan kell ezeket az órákat rendszeresen végigaludnia Ez a legtöbb, amit tehetünk érte.
A könyv további fejezetei, amelyre ez a tanulmány nem tér ki:
Kezdjük elölről
(Hogyan szoktassuk rá újra a rendszeres alvásra?)
Harc az idővel
(Hogyan győzzük le az órát?)
Más problémák
(Hogyan küzdjünk meg a lidércnyomással és más alvási problémákkal?)
Kérdések és feleletek
(Hogyan oszlassuk el a leggyakoribb kételyeket?)
Amikor egy kicsit több erőfeszítéssel jár
(Mit kell tennünk a nehezebb esetekkel?)
