Minden kisgyermek életében van olyan időszak, amikor a lefekvés nem megy mosolyogva, önként és boldogan. Ilyenkor érdemes fokozottan odafigyelni arra, hogy a lefekvés ideje mindennap ugyanabban az időben történjen.
Ez az első fontos lépés az esti lefekvési rutin kialakításában, ami a babának visszavonhatatlanul jelzi: minden lecsendesedik, eljött az este, a fürdés, a mese, majd az alvás ideje. Az esti fürdés a nap levezetéseként mindig nyugodt, békés légkörben történjen.
Ezután jön a legrosszabb, anya vagy apa felkapja az addig boldog, a világgal elégedett gyermeket, és irány az ágy. A kicsi szája ilyenkor azonnal legörbül, s ágyba kerülés pillanatában már teljes az elkeseredés, pedig mi csak jót akarunk. Este már mi, fáradt szülök is csendet szeretnénk, ami ilyenkor teljesen reménytelennek tűnik. Türelmetlenségünket pedig gyermekünk is megérzi. Mit tegyünk? Először is nyugodjunk meg! Ha a baba nagyon panaszkodik, vigasztaljuk meg. Az esti lefekvés nem büntetés, hanem a nap fontos, befejező része. Nagyon lényeges tehát, hogy a gyermek soha ne azonosítsa a lefekvést, az ágyat valamiféle büntetéssel, sem este, sem pedig napközben. Kicsit idősebbeknél az esti beszélgetést zárhatjuk bármivel, ami kellemes élményeket idéz fel gyermekünkben, amin szívesen gondolkozik el, majd ringatja magát álomba.
Természetesen általános recept nincs. Kinek ez válik be, kinek más. Mégis mindenkinek azt tanácsolhatjuk: hallgasson a megérzéseire, minden nehéznek tűnő helyzet megoldásának keresése közben. Szeretettel, odafigyeléssel soha nem ronthatjuk el picinyeinket.
