| Ikreket másodszor is! | |
|
Boldog négy gyermekes anyuka vagyok. A gyermekeim születése azonban nem a szokásos, mert ők kétszerre születtek. Esküvőnk után azonnal vártuk, hogy jelentkezik-e már a kis élet. Nagy örömünkre nem váratott sokáig. Boldog kismama voltam, csak az első ultrahangos vizsgálaton tudtam meg, hogy nem egy, hanem két pici szív dobog a monitoron, és a szívem alatt. Nagy volt a megdöbbenés, mert a családban egyikőnk részéről sem volt iker. Boldogan probléma mentesen teltek a várakozás hónapjai, de a félelem is bennem volt, hogy még egy babával sem tudom mit kell csinálni, nemhogy egyszerre kettővel. Nagyon sok segítséget kaptam a védőnőmtől, Molnár Rozáliától, nélküle nem mentek volna a dolgok. A szülés napját reggel ötkor jelezte, hogy elfojt a magzatvizem, de nem fájt semmim. Ez tartott délig, amikor már végre éreztem valamit. A férjem végig velem volt és délután ötig |
|
|
volt részem szenvedésben, így megtudtam mi a szülési fájdalom. A Pápai kórházban -a 37.hétre- 1998 március 5-én megszületett elsőként Vilmos 2700gr, majd utána 20 perccel nehéz csata után Dániel 3050gr, -aki kíváncsian kikukucskálva-, homloktartással bújt elő. Ennek nyomait egy hétig magán viselte, mert a homloka teljesen belilult. Nekem mégis ők voltak a legszebb babák a világon. A kezdeti elkeserítő szoptatási kudarcok után mégis sikerült őket 14 hónapig szoptatnom, de végig kaptak pótlást. A fiaim 3 éves korára terveztük a kis hugit. De ő váratott magára. Mikor újra ott feküdtem az ultrahangos vizsgálaton, akkor lepődtem meg igazán, mert nem is gondoltunk rá, de ismét ketten voltak a babák. A két "nagy fiú" ellátása, és a nyári hőség miatt ez a terhesség egy kicsit nehezebb volt, de végig problémamentes. Nagyon rosszul esett, amikor a 37. héten be kellett vonulnom a móri kórházba, holott semmi panaszom nem volt. A pocakom igaz, hogy olyan nagyra nőtt, hogy tartanom kellett. 2001. szeptember 13-án, mikor már 10 napja róttam a lépcsőket, egy orvosi vizsgálat alkalmával kiderült, hogy már 7cm-re nyitva van a méhszáj. Ebből én mit sem vettem észre, semmi nem fájt. A szülőszobán eltöltöttem egy kellemes órát 3 párnával a fejem alatt, mert csak úgy tudtam feküdni. Végül is 20 percnyi fájások után 5 perc különbséggel megszületett elsőként Bertalan 2900gr, majd Mátyás, 3000gr-mal. Olyan gyorsan történt minden, hogy még azt sem vettem észre, hogy fáj. Ez lett a kislány tervünkből. Most van 4 gyönyörű, egyforma fiúnk, akikre ha ránézünk nagyon boldogok vagyunk és hálásak Istennek, hogy megajándékozott bennünket. Ők is szopnak, a Bercinek elég az anyatej, a Matyi a könnyebb megoldást választotta, a cumisüveget, de ő is kap mindig előbb anyatejet. Még sokáig szeretném őket szoptatni, hogy megkapják, amire szükségük van. Brunnerné Nemes Gyöngy Csákberény |
|
